Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üdvözöllek!

A nagykutyusok.eOLDAL azért készült, hogy aranyos kutyákról nézegethes, illetve olvashass minden félét.

A képgalériába folyamatosan töltök fel új képeket, majd nézzétek meg öket! Jó szórakozást!

 

 

Német juhászkutya [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
Deutscher Schäferhund
GermanShep1 wb.jpg
Fajtagazda ország Németország
Osztályozás
Csoport I. Őrző- és terelőkutyák
Szekció 1. Terelőkutyák
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard angol
Kiadás éve 1991
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Deutscher Schäferhund témájú médiaállományokat.

A német juhászkutya Németországból származó nagytestű kutyafajta. Okos, kedves, játékos kutya, és mindemellett hűséges társ. Gyakran alkalmazzák nyomozó-, mentő és vakvezetőkutyaként, de ideális háziállat lehet egy családnak is, mert remekül megérteti magát a gyerekekkel.

Túlélőket kereső mentőkutya a WTC romjain

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Eredete [szerkesztés]

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az 1800-as évek körül érte el. Eredetileg a neve Deutscher Schäferhund.

A tenyésztők főleg a szépségre törekedtek, azt akarták elérni, hogy a juhászkutya leginkább hasonlítson a farkashoz. Ilyen kutyák főleg két helyen voltak találhatóak, ez a két tartomány Türingia és Württemberg. A német juhászkutya "atyja" Max von Stephanitz (1864-1936) lovaskapitány volt, aki szinte az életét tette fel a kutyákra. Egy kutyakiállításon látta meg a Hektor Linksrhein nevű kutyát, melyet átkeresztelt Horand von Grafrathra. 1899. április 22-én von Stephanitz és barátja, Arthur Meyer megalapították a "Verein für Deutsche Schäferhunde" [(SV) ~ Német Juhászkutya Egylet]. Három juhász, két gyártulajdonos, egy építész, egy polgármester, egy kocsmáros és egy bíró is csatlakozott hozzájuk, mint társalapítók.

Általános megjelenése [szerkesztés]

Német juhászkutya-portré

A német juhászkutya egy középnagy és erős kutyafajta. Lehet hosszú- és rövidszőrű. Habár a fekete és a barna szín a leginkább meghatározó, a német juhászkutya számos színben és mintában előfordul, de ezek közül nem mindegyik elfogadott az FCI (Fédération Cynologique Internationale - Nemzetközi Kinológiai Szövetség) által. A két színpáros lehet fekete és vörösesbarna, fekete és vörös, fekete és barna, fekete és ezüst, fekete és krémszínű, fekete és sárgásbarna vagy ezüst és barna.

Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni. A szépségideálokat kergető tenyésztőknek már von Stephanitz is azt válaszolta: "A juhászkutya munkakutya, és maradjon is munkakutya!"

„Vállald értem: tedd biztossá, hogy a juhászkutyám munkakutya maradjon, mert én az életemet tettem rá, hogy ezt a célt elérjem!”

Leírása [szerkesztés]

White German Shepherd.jpg
  • Ügető típusú kutya, a lábait átlósan viszi, a mozgása térölelő. A hátsó lábaival tudjon legalább a test közepéig lépni, a mellső lábai ugyanolyan hosszúak legyenek.
  • Marmagasság: kan: 62,5 cm., szuka: 57,5 cm., az eltérés mindkét nemnél legfeljebb +/- 2,5 cm. lehet.
  • Fej: a testnagysággal arányos, a marmagasságnak körülbelül 40%-a, nem durva, de nem is túl finom. Az ajkak szárazak, feszesek, jól záródnak.
  • Fogazat: legyen teljes, egészséges (42 fog, alul 22), ollós harapású.
  • Fül: középnagy, álló (a kölykök mintegy 6 hónapig, néha tovább is lógatják, vagy befelé hajlítják a fülüket), csúcsban végződő, előre tekintő.
  • Szem: középnagy, ferde metszésű, mandula formájú, értelmet sugárzó, elevenséget, magabiztosságot fejezzen ki. A szem színe harmonizáljon a kutya szőrzetével.
Fekete német juhászkutya kölyök
  • Nyak: erősen izmolt, lebernyege nincs, a törzzsel nyugalmi állapotban mintegy 45 fokos szöget zár be, izgalmi állapotban felemelkedik, ügetés közben pedig leereszkedik.
  • Törzs: a hossza a marmagasságnak mintegy a 110-117%-a. A mellkas mély, nem túl széles. A dongás - hordó alakú - mellkas a mozgást korlátozza, mert a könyök kifordul. A has mérsékelten felhúzódó, a hát és az ágyék fejlett, erős, a mar és a far között nem hosszú. A mar hosszú és magas. Az ágyék izmos, széles. A far hosszú és enyhén, körülbelül 23 fokban csapott.
  • Farok: dús szőrzetű, legalább a csánkig ér, a kutya enyhén begörbítve hordja, izgalomban vagy mozgás közben felemeli, de a hátánál magasabbra a farok soha nem emelkedhet.
  • Elülső végtagok:a lapocka erős, hosszú, ferde helyzetű (általában 45 fokos), a törzshöz laposan illeszkedik, a könyök nem kiálló. Az alkar egyenes, a lábközép feszes, nem meredek, nem is laza.
  • Hátulsó végtagok: a combcsont és a lábszár oldalnézetben mintegy 120 fokot zár be, a comb erősen izmolt, a csánk - ugróízület - erős, feszes, a lábközép erős.
GermanShepherdDog swimming.jpg
  • Mancs: kerekded, rövid, jól zárt, a talppárna nagyon kemény, rugalmas, a karom rövid, erős, sötét színű. A farkaskörmöket a néhány napos kölyöknél már el kell távolítani.
  • Színezet: leggyakoribb a fekete hát, cser barna alapszín fekete nyereggel vagy aranysárgától a szürkéig terjedő rajzolatokkal, egyszerű szürke (ordas), ordas alapszín világos vagy barna jegyekkel (angolszász nyelvterületen: sable),egyszínű fekete, ez utóbbi nagyon ritka, egyszínű fehér, ez főleg az Egyesült Államokban és Kanadában gyakori.
  • Szőrzet: sima, félhosszú szőrzet ("Stockhaar"): a fedőszőr durva, tömör, a szőrszálak szorosan simulóak. Sima, hosszú szőrzet ("Lang-stockhaar"):az egyenes szálak hosszabbak, ez a szőrzet az időjárással szemben nem olyan ellenálló, mint a félhosszú szőrzet. Hosszú szőrzet ("Langhaar"): aljszőrzet többnyire nincs, az időjárással szemben nem ellenálló, Magyarországon az ilyen szőrzetű kutya nem tenyészthető.
  • Testsúly: 35-43 kg.
Wildlife-49.jpg

Vérmérséklete [szerkesztés]

Igen értelmes és munkaszerető fajta. Észreveszi,sőt meg is érti, mi zajlik a környezetében, s természetes feladatának tekinti a családtagok, az otthon és család tulajdonának védelmét. Rendkívül hűséges, gyengéd, barátságos és magabiztos. Noha a család minden tagjával – a gyerekekkel is jó viszonyban van, általában különösen erősen kötődik egyvalakihez. Nem hagyja magát idegenektől megvesztegetni. Kiváló a szimata. Szőrzete minden időjárásban megfelelő védelmet nyújt, ezért a német juhászkutya nyugodtan tartható szabadtéri kifutóban is. Megjegyzendő, hogy társaság tekintetében más kutyák nem helyettesíthetik a gazda szerepét. A német juhászkutya életének központjában a gazda áll, és minden igyekezetével azon van, hogy a kedvében járjon. A fajta nem való olyan embereknek, akik sokat vannak távol otthonról, ha ugyanis nem kap elég figyelmet a gazdájától, úgy érzi,hogy büntetésben van. A német juhászkutya nagyon jól kijön a gyerekekkel, feltéve,hogy azok tisztelettel bánnak vele. Mindenképpen tudni kell róla, hogy ha a barátokkal folytatott játék eldurvul, ez a kutya a családhoz tartozó gyermekek védelmére kel. Az idegenekkel szemben óvatos, de ha a gazda azt jelzi, hogy minden rendben, akkor nem viselkedik ellenségesen velük. A család barátait lelkesen fogadja. A megfelelően szocializált német juhászkutyának sem fajtársaival, sem más háziállatokkal nem lehet gondja.

Ápolás [szerkesztés]

A német juhászkutya könnyen gondozható. Naponta egyszer egy vakaróval át kell húzni majd kikefélni a szőrzetét, szükség esetén az ujjra húzott gézzel kitisztítani a fülét. A szemváladékot papírzsebkendővel kell letörölni. A kutyát fürdetni általában nem kell, csak ha az állatorvos javasolja, vedlik vagy élősködőt kell kiirtani, illetve ha belefeküdt valamilyen bűzös dologba (egyes kutyák a saját szaguk elfedése céljából tesznek ilyet). A fogkő elkerülése érdekében marhacsontot vagy száraz kenyeret rágjon a kutya. Ha mégis van fogkő, azt akár körömmel is le lehet kaparni. A karmok egy sokat mozgó kutyánál kopnak, de ha szükséges, egy durva reszelővel le kell koptatni azokat. Ha a végbélmirigy - "bűzmirigy" - begyullad, a kutya "szánkázással" jelzi ezt. Az állatorvos megmutatja, hogyan kell kinyomni a bűzmirigyeket. Bármilyen probléma adódik, és a kutyatartó nem tudja megoldani, keresse fel az állatorvost, ne kezdje el önmaga gyógyítani a kutyát.

Táplálék [szerkesztés]

A részletes leírás szakértelmet kíván. Amit minden kutyatartónak tudnia kell: a kutya életkorának, egészségi állapotának, mozgásának megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot kell adni, ebben az állatorvos segít. Mindig legyen friss víz a kutya előtt.

Nem adható a kutyának:

  • nyers disznóhús,
  • nyers baromfihús.
  • tej - sem nyersen, sem forralva,
  • vese (ez a szűrő szerv növényirtókat halmoz fel),
  • füstölt, sózott vagy erősen fűszerezett hús.

A német juhászkutya betegségei [szerkesztés]

Őrült kutya? Ha igen, betegség, ha nem, emberi hiba

Minden kutyatartónak kötelessége ismerni a négylábú barátjára jellemző betegségeket, erre ott vannak a szakkönyvek, a tenyésztők, a kutyás ismerősök és mindenekelőtt az állatorvosok. A diagnosztizálás és a gyógyítás az állatorvos feladata. Az állatorvos oltja be a kutyákat az Oltási program alapján. A kölyök az első oltását még a tenyésztőnél kapja meg parvovírus szopornyica ellen, majd a kombinált oltás következik a 10-11. hétben, ennek ismétlése a 14., de inkább a 16. hétben. Ekkor kapja meg a veszettség elleni oltást is. A kutya évente kap emlékeztető oltást. A féregtelenítést a születést követő 14-16. napon kell elvégezni, majd a kölyök 8 hetes koráig hetente meg kell ismételni. A felnőtt kutya féregtelenítése évente 3 alkalommal történjék. Védekezni kell a kutyabolha és a tetű ellen is. Az állatorvos felvilágosítást ad a féregtelenítéssel kapcsolatban, az oltásokra pedig minden alkalommal berendeli a kutyát.

Az alább felsorolt betegségek a német juhászkutyára jellemzőek, és minden esetben csak az állatorvos gyógyíthatja meg azokat:

  • Szaruhártya-gyulladás: Tünetek: először matt, később zavaros szaruhártya, amely pirosodni kezd, majd sötétbarna pigmentszemcsék lesznek láthatóak. Zseblámpa fénye mellett mindez észrevehető.
  • Gyomorcsavarodás: A német juhászkutyának mély a mellkasa, ezért a táplálékkal teli gyomornak nincs nagy mozgástere. A kutya ugrálása, hempergése következtében a gyomor megcsavarodhat, hiszen azt csak a nyelőcső tartja. Tünetek: a gyomor gyorsan felfúvódik, a keringési rendszer összeesik, a betegséget elesettség, hányinger, légzési nehézség kíséri. Ha a gyomor megcsavarodott, a kutya már hányni sem tud, csak az operáció és az azt követő kezelés segíthet.
  • Bélbetolódás:: az egyik bélszakasz beletolódhat a másikba, akár egy teleszkóp. Az ok: a bélszakasz bénulása, amely leginkább a 4-10 hónapos kutyákat fenyegeti. Tünetek: puha vagy folyós széklet, melyben vérnyomok is lehetnek, gyakori székelési inger, ezt követően székrekedés, gyors fogyás.
  • Krónikus exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség: Tünetei: hasmenés, éhség, folyamatos lesoványodás. A széklet habos, csillogó, savanyú szagú, emésztetlen táplálékrészeket tartalmazó. Ha a kutya nagy zsírtartalmú táplálékot evett, a széklet szürke vagy ólomszínű. A rossz emésztés miatt a kutya állandóan éhes, a saját emésztetlen székletét is elfogyasztja.
  • Gyulladásos ízületi megbetegedések: (Sok kutyás inkább a betegség latin nevét (arthritis > artritisz) használja a hosszabb magyar megfelelő helyett.) A betegség egyszerre több ízületet is megtámadhat (polyarthritis > sokízületi gyulladás). Tünetek: A kutya nehezen tápászkodik fel, erős fájdalmai vannak, ügetés vagy futás közben fel-felsír, nincs kedve mozogni, az ízületek gyakran megdagadnak, melegebbek a környező testrészeknél. A betegség lázzal is járhat. Az állatorvos az alábbiakat javasolja: a kutyát csak sétáltatni kell, a hideg padlón nem feküdhet. A gyógyulás hosszú ideig tart.
  • Artrózis: öröklött, lassú lefolyású betegség, amely bénuláshoz is vezethet. Tünetek: a bemelegítés és a kifáradás egyaránt fáj a kutyának, A feltápászkodó kutya zsibbadtnak látszik, a mozgása pedig visszafogottá válik.
  • Csípőízületi diszplázia: Az elnevezés csípőtorzulást jelent. Az ízületi vápa, combfej vagy a combnyak rendellenesen fejlődhet, súlyos esetben az ellaposodott combfej és az ízületi vápa ficamot okoz. Tünetek: a hátsó lábak az enyhe gyengeségétől a lebénulásig terjedhet a betegség. Terhelésre fájdalom jelentkezik, de az nem jelezheti feltétlenül a betegség súlyosságát. Figyelni kell a kiegyensúlyozott táplálékra, a testsúly és a magasság helyes arányára és a leterhelésre.
  • Gerincvelőhártya-csontosodás: A gerincvelőt, akár az agyat, három hártya burkolja be. A 7 évesnél idősebb német juhászkutyáknál az egyik hártya elcsontosodhat, és nyomhatja a gerincvelőt. Először kevés, majd egyre több izom sorvad el, mert a nyomás következtében az idegek elsorvadnak. Tünetek: nincs fájdalom, amely jelezné a betegséget. A bénulási folyamat lassú, több éven át tart. Az első jel: az egyik hátsó láb körme karcolja az aszfaltot, majd a kutya imbolyogva, botladozva jár. Az egyre jobban bénuló kutya húzza a hátsó lábát, a karom és a szőr lekopik a mancsról, később pedig a bőr is lehorzsolódik. Fájdalom nélküli, lassú bénulásról van szó, a lábak zsibbadtnak tűnnek. A betegség meggyógyítása ma még nem jár sok sikerrel.

Veszélyes-e a német juhászkutya? [szerkesztés]

A kutya ideges állapotát a gazda hibái idézik elő
Megfelelően tartott és godoskodásban részesített állat azonban teljesen veszélytelen is tud lenni

A hozzáértők, és azok is, akik egyáltalán nem értenek a kutyákhoz, igennel válaszolnak, és ebben lehet is valami, mert a kutyák a ragadozók rendjébe és a kutyafélék családjába tartoznak, de figyelembe kell venni, hogy a német juhászkutya a legelterjedtebb fajta a világon, több millió család tart német juhászkutyát.

A baj ott kezdődik, amikor a tenyésztés helyett a nagy mennyiségű szaporítás egyes tenyésztők célja, aminek az oka az eladhatóság. Ez egyes kutyáknál a komoly jellemhibához vezethet, amelyek könnyen veszélyessé válhatnak.

Az, hogy egy kutya veszélyes-e, vagy sem, a kutyatartótól is függ. A szigorú előírásokat betartó tenyésztőtől vásárolt, szeretettel nevelt, egészséges kölyökkutyából ideális barát lesz. (Ahogy az már a bevezetőben is olvasható, a német juhászkutya nagyon intelligens állat, ezért a képességeit ki kell használni: foglalkozni kell vele, tanítani, különben hajlamos lesz arra, hogy önmaga találjon elfoglaltságot magának.)

Sokan már eleve félelemmel néznek a német juhászkutyára, mert vagy a farkashoz való hasonlósága, vagy a róla szóló történetek keltenek félelmet bennük. (Az egészséges farkas egyébként nem támadja meg az embert.)

Források [szerkesztés]

  • Szigeti László - Vágó Tibor: Őfelsége, a német juhászkutya, PRO-SEC Kft., Budapest, 1998;
  • Eva-Maria Krämer és Werner Lenz: A német juhászkutya, Elektra Kiadóház.
  • Nemzetközi kutya enciklopédia, Terra, Budapest 1976 - Dr. Sárkány Pál

 

 

 

Boxer (kutyafajta) [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
Német boxer (Deutscher Boxer)
Bokser pręgowany 756.jpg
Fajtagazda ország Németország
Osztályozás
Csoport II. Pinscherek, schnauzerek - molosszoid fajták - svájci hegyi- és pásztorkutyák
Szekció 2. Molosszoid fajták
Típus 2.1 Masztiff típusú kutyák
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard magyar
Kiadás éve 2008
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Német boxer témájú médiaállományokat.

A boxer napjaink egyik legnépszerűbb kutyafajtája. Sokak szerint marcona kinézete ellenére egy nagyon jóindulatú, barátságos de ugyanakkor bátor fajta, mentes minden hátsó szándéktól.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Története [szerkesztés]

A boxer távoli őseit nehéz lenne meghatározni. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az ókori szelindekek, molosszusok leszármazottja, melyek az ázsiai hódító seregekkel érkeztek Európába. Nagyon valószínű, hogy az egész dog család őse a tibeti dog volt. Erről a hatalmas kutyáról már a kínai irodalom is megemlékezik. A tibeti dog a tibeti fennsíkról elterjedt Nepálban és Indiában, szórványosan Kínában is. Nagy Sándor indiai hadjáratakor például dogszerű kutyákat vitt magával ajándékba- így jött létre a híres molosszus tenyészet. Ezeket a kutyákat később a rómaiak is átvették, és a római telepesek időszámításunk kezdetekor molosszus kutyákat hoztak át az Alpokon Közép- és Nyugat-Európa országaiba. Fellelhető a dogok őse az Ókori Görögország és Itália művészi alkotsain, amelyek félreismerhetetlenül az egykori molosszust, a régi és modern dogok közötti átmenetet ábrázolják. Az i.e.3. században egy érme Epirus tartományban buldogszerű fejet ábrázol. Ezeket a nagy, széles pofájú kutyákatlátjuk viszont Angliában, és ezek tekinthetők a masztiffok ősalakjainak. Belőlük született meg- persze jóval később, valamikor a Középkorban a bullenbeisser (bikacsipkedő), a bärenbeisser (medveharapó) és a baupacker (disznófogó). Az egykori harci kutyákból -mint nevükből is kiderül- vadászebek, mészáros szelindekek lettek, jóllehet nevük különbözősége ellenére tulajdonképpen egy és ugyanazon típusról van szó.

A feudális udvarokban falkákban tartották ezeket az ebeket. Az akkori vadászmódszerek éppen ilyen kutyákat követeltek meg, ha az ember medvére vagy vadkanra kívánt vadászni. Meg is volt a becsületük, nagy becsben tartották őket. Az 5-7. századbeli alemann törvények súlyos pénzbüntetéssel sújtották azt, aki szántszándékkal megöl egy ebet, mely "derekasan tartja a medvét (canis ursoritius), a disznót (cais porcaritius) avagy térdre kényszeríti a marhát (canis qui vaccam et taurum prendit)" Hans Friedrich von Flemming 1719-ben megjelent könyvében, melyben a "tökéletes német vadászebről" ír, szemléletes képet ad a "bären- oder bolbeisser"-ről: "közepes termetű, széles szügye van, feje rövid és kerek, orra pisze, füle felfelé mered, hegyesre vágott. Állkapcsa előreugró, fogazata dupla harapású, ez teszi lehetővé, hogy belekapaszkodhasson ellenébe".

A bikával való kutyaviaskodás aztán lassanként kiment a divatból, a bullenbeisser méretére nézve összemegy. Jóllehet még mindig megtalálható a jószág mellett, a mészárosok segítője, de már nem szabad beleharapnia az állat orrába, csupán a hátsó lábánál fogva tarthatja sakkban. Másrészt viszont bekerül az otthonokba, udvarokba, ahol gazdája családját, javait védelmezi ez a közepes nagyságú, jókötésű, karakán ebállat. A 19. század 20-as éveiben egy csomó angol buldog kerül át a csatorna túlsó partjáról Hannover térségébe. A rákövetkező évtizedekben újabb buldogszállítmányok érkeznek Németalföldre. A két típus, a bullenbeisser és a buldog - melyeket amúgy is azonos feladatra tenyésztettek ki- messzemenőleg keveredik. Ezt a közös típust 1886-ban Alfred Brehm már boxernek nevezi könyvében.

Ludwick Beckmann- 1895-ben megjelent kynológiai munkájában már "német buldog"-ként említi a boxert, s mint írja, "Németország nagyvárosaiban gyakorta találkozni jó kiállású, mozgékony és energikus buldog típusú ebekkel, melyek népiesen országszerte boxernek hívnak". A boxerspecialisták egyetértenek abban, hogy a bölcső Münchenben ringott. Az Isar menti nagyváros az évtizedek folytán széles tenyészbázist épített ki. Ez volt a "bierboxer" azaz a "sörboxer". Errefelé nemigen szerették az "idegeneket", s amennyire csak lehetett, igyekezték elkerülni a általuk lenézett angol buldog befolyását. Így aztán Münchenben és környékén viszonylag tisztán fenn tudott maradni az ősi germán bullenbeisser vonal. Ugyanakkor paradox módon az egyik leghíresebb müncheni tenyésztő nevéhez fűződik egy új (buldogosabb) vérvonal kialakítása.

1895-ben egy müncheni kutyakiállításon négy német boxert indítottak kísérleti kategóriában. A győztes Flocki nevű kan lett, őt jegyezték be elsőként a fajta tenyészkönyvébe. 1896. január 17-én alapították meg az első boxer-klubot Németországban.[1]

Külleme [szerkesztés]

A boxer egy középtermetű, rövidszőrű, kompakt kutya, rövid kvadratikus testfelépítéssel és erős csontokkal. Az izomzat száraz, kifejlett és a rövid szőr alól plasztikusan előtűnik. A mozgása élénk, erőt és nemességet sugároz. A boxer nem tűnhet sem otrombának vagy nehézkesnek, sem pedig túl gyengének vagy finomnak. A test egy négyzetbe foglalható (kvadratikus). A széles és izmos mellkas könyökmagasságig leér, és a marmagasság felét teszi ki. Az orrhossz és a fejhossz aránya 1:2. Az pofa és a fej térfogata szintén 1:2 aránylik egymáshoz. A boxer feje meghatározza az egész kutya megjelenését. Nem lehet sem túl könnyű, sem túl nehéz, harmonikusan kell illeszkedni a test többi tájékához. A fang kifejezett kell, hogy legyen, ám nem lehet túl nagy, ráncos. Színében pedig láthatóan el kell, hogy térjen a fej többi részétől.[2]

Jelleme [szerkesztés]

kölyök boxer

Ha pár szóval kellene megfogalmazni, azt mondhatnánk, "gyengéd gladiátor". Ez a kettősség tényleg uralja a boxer jellemét. Ha lehet, akkor lusta, a kanapén heverészik és élvezi a simogatást, de amint "komolyra fordul a helyzet", feláll és megmutatja a szigorú és rettenthetetlen arcát. Akármennyire szereti is a boxer a kényeztetést, valójában egy munkakutya, akinek szüksége van a napi mozgásra, és egy erős és következetes gazdára, aki mindig megmondja, hol a helye a kutyának a rangsorban. Merthogy a boxer mindenhol keresi a kiskaput és a lehetőséget a csibészségre. Ez egy sajátos bájt is ad a boxernek, de ugyanakkor nem szabad hagyni, hogy a család fejére nőjön. Ez különösen a kanokra igaz, a szukák valamennyire simulékonyabbak.

A legtöbben a játékossága és a gyerekszeretete miatt választják a boxert maguk és a családjuk mellé. Szerencsére öreg koráig is játékos és megbízható kutya marad. (Két boxer játéka megkapó látvány, tényelg "boxolnak" a mellső lábaikkal. Sok gazda azonban ezt verekedésnek véli, pedig nem az.) A gyermekekkel különösen barátságos, és fölméri azt is, hogy egy kisgyermekben mennyi kárt tudna tenni, ha ugyanúgy kezdene el vele játszani, mint egy felnőttel. Épp ezért a picik között a boxer nyugodtan viselkedik. Természetesen ennek ellenére semmikor se hagyjuk egyedül egy kisgyermeket bármilyen kutya társaságában!

Egészségi gondjai [szerkesztés]

Idős boxer

Mint minden nagytestű rövid orrú kutyát, a boxert is fokozottan fenyegetik a szív és érrendszeri megbetegedések, és a rák különböző formái. Ezek azonban (sajnos vagy szerencsére) leginkább az idős kutyáknál alakulnak ki, akik előbb elpusztulnak végelgyengülésben, mintsemhogy a betegség végezne velük. Igazán veszélyes rájuk nézve a gyomorcsavarodás. Ezt onnan lehet legkönnyebben észrevenni, hogy a kutya levert, a hasa pedig hordószerűen meg van duzzadva. Azonnal állatorvshoz kell vinni, csak műtéti úton gyógyítható, azonban úgy viszonylag eredményesen. Sokszor jönnek ki szemölcsök a boxer bőrén, kinti tartásnál náthás is lehet, ezek azonban nem veszélyesek. A csípőízületi diszplázia nem kifejezetten gyakori ennél a fajtánál. Természetesen -mint minden fajtát- a boxert is fenyegeti a Lyme-kór, kölyökkorban a Parvo-vírus és a Szopornyica. Mindezek ellenére a Boxer az egyik legegészségesebbnek mondható bulldog típusú fajta. Élettartama 8-10 év, de nem ritka a 13 vagy 15 éves boxer sem.

Rokon fajták [szerkesztés]

 

 

Amerikai pitbull terrier [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
Amerikai pitbull terrier (American Pit Bull Terrier)
Pitbull (Bernnie).jpg
Fajtagazda ország Amerikai Egyesült Államok
Osztályozás
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Amerikai pitbull terrier témájú médiaállományokat.

Az amerikai pit bullterrier egy kutyafajta.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Eredete [szerkesztés]

Az angol staffordshire bullterrier változata. A fajtát az UKC 1898-ban, az AKC 1936-ban ismerte el. Az FCI nem ismeri el.

Leírása [szerkesztés]

Erős felépítésű kutya, marmagasság 46-56 centiméter, testtömege 30-45 kilogramm. Koponyája széles, háta rövid és izmos, mellkasa mély, ágyéka feszes. Végtagjai izmosak, erőteljes csontozatúak. Szőre rövid, sűrű, fényes. Valamennyi elismert kutyaszínben tenyésztik, fehérrel keverve. Alomszáma: 4-8 kiskutya. Várható élettartam: 10-14 év.

Tulajdonságai [szerkesztés]

Hihetetlenül bátor és elszánt. Viadalokra tenyésztették ki, azokban az országokban, ahol nincs betiltva, őrző-védőnek is használják. Bár sokak szerint agresszív, kevés foglalkozással kiküszöbölhetők a kellemetlen viselkedészavarok. Sok foglalkozást nem igényel de azért azt szereti, ha szelíden megsimogatják a hasát. Gyermekszerető, hűséges és odaadó, feltéve, ha jól bánnak vele. Tanulékony, figyelmes, szófogadó és mindent megtesz a gazdájáért.

Per1.jpg

Forrás [